"Csak nagy szerepeket kaptam"
Terebessy Éva neve egyaránt ismerősen cseng az itthoni, és a német operabarátok körében. A művésznő évtizedeken át játszotta a jobbnál- jobb szerepeket a nemzetközi színpadokon.
- Honnan jött a zene szeretete az életedbe?
- Visszamenőleg kétszáz évre, édesapám családjában mindenki kántortanító volt, vagy pap. Édesapám kántorként remekül zongorázott, és rengeteget furulyázott nekünk gyermekkorunkban. A kántori lakás szomszédságában lakott egy zongoratanárnő apáca, ő tanított meg a kotta olvasására, és a zongorázásra öt éves koromtól. Izsákon laktunk, ott már voltak műkedvelő előadások. Édesanyám eredetileg színésznő akart lenni, de az ő mamája ezt erkölcstelen hivatásnak tartotta, és eltiltotta tőle. Nagyon szépen énekelt, és játszott előadásokban is. Két évesen már énekesnő akartam lenni. 1956-ban Kecskemétre költöztünk, ahol a legelső Kodály Zoltán ének- zenei iskolába jártam, Nemesszeghy Lajosné igazgatónő vett a szárnyai alá. Erre az iskolára nagyon büszke vagyok, az itt kapott alapos képzés tette lehetővé a gyors tanulást, tiszta intonálást, mély zenei igényességet. Kodály Zoltánnal is volt szerencsém találkozni. Nagyon tisztelem a mai napig egész munkásságát. Olyan komoly képzés folyt ott, amiből egész életemben táplálkozhattam. Annyira gyorsan magamévá tudtam tenni a dolgokat, hogy később közismert lettem a gyors tanulásomról, ezért nagyon sok beugrásom volt. Emlékszem, hogy tízévesen már a Beethowen szimfóniákat hallgattam lemezről, és ez számomra a világ legtermészetesebb dolgának számított.
- Egyenes út vezetett a konzervatóriumba?
- Nem mehettem tovább az ének- zeneisekkel, mert édesanyám nem engedett koedukált gimnáziumba. Latinos reálgimnáziumot végeztem, és magyar népművelés szakot végeztem az ELTE-n. Közben a konzervatóriumra is jártam, amit 1971-ben végeztem el. Segített az egyetem, mert az irodalmi háttere a különböző operáknak így nagyon sokat mondott nekem. Számított is, hogy érdekelt a művek dramaturgiai háttere.
- A konzervatóriumban egyből kiderült, hogy milyen tehetséges vagy?
- Sík Olga volt az első tanárom, ő nagyon jól kezelt. Világ életemben nagyon magas hangom volt. Olga néni azt mondta, hogy „Évikém, neked nagyon szép koloratúr hangod van, de amíg meg nem tanulsz támasztani, és rendesen levegőt venni, addig ne kukorékolj!”. 1971- re vált ez stabillá nálam, akkortól kezdtem kukorékolni. Nagyszerű tanáraim voltak, mint Hoór- Tempis Erzsébet, Szőnyi Ferenc, Salzburgban pedig Nicola Martinuccival énekelhettem együtt Verdi Álarcosbáljában, ezután fogadott el tanítványaként Sarah Corti Milánóban. Geszty Szilviánál is tanultam Stuttgartban, illetve Rózsa Verához is jártam.
- Ne szaladjunk ennyire előre, hogyan kerültél Salzburgba?
- 1971- ben Bécsben meghallgatott Dr.Müller, ezután Bajorországba, Hof Saale-ba hívtak kórusba, szóló kötelezettséggel. Kimentem, megtanultam németül, még a jogosítványomat is megszereztem gyorsan. Számomra evidens volt, nem gondolkodtam azon, hogy menjek. Világ életemben az volt a legnagyobb örömöm, hogy énekelhetek. Tanultam korábban táncolni is, de annyi pénzünk nem volt, hogy egy spicc cipőt vehessek magamnak, Hofban aztán bejárhattam balett tréningekre, és ott kaphattam életem első spicc cipőjét. A kórus direktorának volt egy pici fia, rá vigyáztam, cserében a papa korrepetált engem. Akkor tanultam meg Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című darabjából Zerbinetta áriáját. Ez később óriási előnyt jelentett. Zerbinettaként kaptam az első nagy lehetőséget, hogy őt spiccben énekeljem, táncoljam, akkor voltam öt hónapja Trierben. Rögtön kiderült, hogy nem a kórusban lesz rám szükség. Több szerepet táncoltam is, és operettekben is énekelhettem, még szteppelni is megtanultam.
- Jöttek is sorban a nagy szerepek?
- Az első pillanattól csak nagy szerepeket kaptam, nem kellett kicsikben beénekelnem magam. Az első a Jancsi Juliskából Juliska volt, majd jött a Koldusdiákból Laura. Később énekelhettem sokat Szegeden, Egerben, Bécsben, Salzburgban, Várnában, Beureuthban, Kaisersleuternben is. Gyönyörű városokba tudtam szerződni. 1978-ban vendégként énekeltem Győrben a Holdbeli csónakos női főszerepét. Többször felléphettem az Állami Operaházban mint vendég, Gildát, Neddát, Norinát is játszhattam..
Sokan mondják, hogy az ember a sikerért énekel. Nekem sosem ez volt a cél, hanem az, hogy a közönségnek is legalább akkora örömet tudjak okozni, mint amit én érzek a színpadon. Egy más világba tudtam elvinni a nézőket, és ez vonzott engem.
- Hogyan fogadtak téged magyarként Németországban?
- Nagyon kedvesen. Többen voltunk akkoriban ott magyarok. Kézzel- lábbal beszéltem eleinte németül, de nagyon szívélyesek voltak hozzám. Sosem volt emiatt kellemetlenségem kint. Mindenütt rokonszenvvel, és nagy türelemmel fordultak felém az emberek.
- Mikor intettél búcsút a színpadnak?
- 2004-ben. A szerzők nem nagyon gondoltak arra, hogy egy énekesnő nem marad mindig fiatal. Ha egy hang technikailag s érzelmileg stabil, akkor nagyon sokáig lehet használni, de akkor sem kell már feltétlenül fiatal lányokat alakítania. De azért nem végleg köszöntem el a színpadtól, hiszen még mindig kapok felkéréseket az önálló estemre, melyeknek örömmel eleget teszek.
- Viszont tovább örökítetted a tehetséget, hiszen a fiad, Zentai Mark is szép sikereket arat popénekesként.
- Viszonylag későn, 1989- ben szültem meg a fiam. Addigra már túl voltam a legszebb, és legnagyobb szerepeimen, így semmiről sem kellett lemondanom miatta szakmailag. Nem féltettem őt a pályától, mert nagyon stabil gyerek. Szerettem volna, ha ő is klasszikus zenével foglalkozik, de teljes mértékben támogatom a könnyűzenei karrierjét is. Azt kell csinálnia, amiben jól érzi magát. Én azt az egyet sajnálom, hogy musicaleket nem nagyon énekelhettem, mert akkoriban az még nem volt divat.
 |
| fotók: Gazdag Éva |
- Elképzelhető, hogy valaha duettet is énekeljetek?
- Nagyon szeretném, de eddig ez még nem valósult meg. Érdekesen lehetne ötvözni az operát a popzenével. Mark az én életem legnagyobb büszkesége, és ajándéka, mérhetetlenül büszke vagyok rá. Fegyelmezett, kötelességtudó gyerek, amellett még tehetséges is. Figyelem, hogy mit csinál, merre tart az útja, és igyekszem hasznos tanácsokkal ellátni.
- Jársz kortárs opera előadásokra?
- Rendszeresen. Igyekszem sok előadást megnézni, aztán valamelyik tetszik, valamelyik nem. Nagymértékben kezd eldurvulva modernizálódni az operajátszás. Egy időben volt énekes központú, majd karmester központú, most pedig rendező központú operák mennek. Szerintem nem a rendező van a színpadon, és annak kellene jól éreznie magát, aki kiáll a közönség elé. Nekem nagyon szép élményeim vannak a színpadról. Gregor Józseffel, Melis Györggyel, Milaskinával, Nesterenkóval, Atlantovval is énekelhettem, de találkozhattam még Ránki Györggyel, és Weöres Sándorral is. Boldog ember vagyok, mert azt csinálhattam, amit szerettem. Ehhez mindig megkaptam a fantasztikus kollégákat, rendezőket, karmestereket, oldalakon keresztül sorolhatnám a neveket, és a produkciókat. Ha a közönséghez ennek a boldogságnak csak egy töredéke is eljutott, akkor már megérte.
Névjegy:
Végzettsége: ELTE magyar-népművelés szak; Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium
1972–75-ben a trieri Stadttheater, 1975–78-ban a salzburgi Landestheater, 1980–1987 között a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. 1988- 2004 között Kaiserslauternba szerződött.
Fontosabb szerepei: Gilda (Verdi: Rigoletto); Bolena Anna (Donizetti); Zerbinetta (Strauss: Ariadne Naxos szigetén), Violetta (Verdi: Traviata), Éjkirálynő (Mozart: Varázsfuvola), Pávaszem (Ránki- Weöres: Holdbeli csónakos), Blonde, Costance (Mozart: Szöktetés a szerájból), Oscar (Verdi: Álarcosbál), Johanna (Verdi: Jean D’Arc), Nedda (Leoncavallo: Bajazzók) Antónia (Huszka: Mária főhadnagy), Sylvia (Kálmány: Csárdáskirálynő), Iduna (Bulghard: Tüzijáték) Postás Milka (Zeller: A madarász), Laura, Bronhislava (Koldusdiák) Cagliari (Strauss: Bécsi vér) Adele (Strauss: Denevér), Mimi, Musette (Pucini: Bohémélet) Lauretta (Puccini:Gianni Schicchi), Olympia (Offenbach: Hoffmann meséi) … Több mint hatvan szerepet játszott, és énekelt.
