A United zenekar frontembere, Pély Barna mérhetetlen energiával dolgozik a színpadon. De számára a zenélés sosem volt munka, hiszen az élete a gitározás, és az éneklés.
- Egy időben a vízcsapból is te folytál, mostanában viszont kevesebbet hallok rólad. Mivel töltöd az idődet?
- Rengeteg dologról tudnék beszélni, nem mondhatnám, hogy unatkozom. A United zenekarral most egy új csapásvonalat szeretnénk kipróbálni, ezen ötletelgetünk. Lehet, hogy elmozdulunk valamilyen irányba, de az is lehet, hogy maradunk a megszokott stílusunknál. A napokban jelent meg a Best Of lemezünk, emellett néhány hónapja Rodeo néven alapítottam egy zenekart, ebben kiélhetem a bennem szunnyadó rocker énemet, illetve dolgozom a Funkstarr nevű projectben is két rapper sráccal.
- Közben pedig tanítasz is a Kodolányi János főiskolán. Mennyire tudnak komolyan venni a tanítványaid?
- Zenekari gyakorlatot és jazz- éneket tanítok fiataloknak. Most diplomázott az az évfolyam, akik elsőként kezdték meg nálunk tanítványukat, és büszkén mondhatom, hogy a hallgatókból alakult formáció már a Szigeten is fellépett. Kénytelenek komolyan venni, mert én adom a jegyeket.
- Az iskolában is olyan laza vagy, mint a színpadon?
- A lazánál szigorúbb vagyok, a szigorúnál pedig lazább. A zenélést nem félelemben mérik, ezeknek a srácoknak meg kellene mutatni azt az összhangot, amit az univerzummal éreznek. Erre is ösztönzöm őket, tanulják meg, hogy emberként,és művészként hogyan szocializálódjanak a társadalomban. Én nem szeretném elvenni tőlük azt a magabiztosságot, amiből lehet majd építkezni.
- Hogy látod most a tanítványaid jövőjét?
- Nagyon nehéz helyzetben vagyunk mindannyian, de biztos voltak már ilyen periódusok korábban is. Persze, nem csak a zenészek érzik meg a gazdasági válságot, bárkivel beszélgetek, ez a téma előkerül. A fiataloknak még nehezebb a helyzetük, nem nagyon találnak fórumot maguknak, hogy megmutathassák a tehetségüket. Minden globalizálódott, nagyon nagy szerencse kell most ahhoz, hogy valaki kitűnjön. Szabad verseny van, és pont a show-bizniszben fonódik össze a kulturális és az egzisztenciális önmegvalósítás.
- Figyeled az egykori megasztárosok sorsát, akik többek között neked köszönhették a kiugrást?
- Nagyon sok időm nincs erre, meg baromi sokan is vannak már. Hallgatom a rádiókat, de ott is nagy káosz van még, profitot kell termelniük. Mindenki küzd. Épp a napokban mondta egy ismerősöm, hogy a lemez már csak öndukomentálásra szolgál. Ez sajnos így van, csak szomorú, hogy ehhez sok zenész húsz éven át tanult. Régen sem volt ez másképp, számtalan zeneszerző élt, de csak azokról tudunk, akiknek volt egy támogatójuk, így eljuthattak a közönséghez. Nem alakult ki a mecenatúra kultúrája Magyarországon. Valószínűleg a szűk piac az oka. Probléma az is, hogy van egy réteg itthon, ami –szerintem- negatív irányba befolyásolja az embereket,és emiatt többen úgy érzik,hogy nem menő magyar zenét hallgatni. Én még Magyarországon kívül nem voltam olyan helyen, ahol probléma lenne, hogy megfelelő mennyiségben játszanak-e anyanyelven szóló nótákat a rádiókban. Úgy tudom a mai állás kb 30 %, és ez már javuló tendencia...!
- Pedig éppen a magyar nyelv a legalkalmasabb a gondolatok, az érzelmek kifejezésére.
- Hogyne! De van még egy sztorim a témához Rejtő Jenőről: ritkán volt pénze, úgy írta a műveit, hogy beült egy kávézóba, rendelt valamit, mire megitta, addig írt valamit. A gázsiját ott helyben kifizették a kiadója megbízottai, és abból rendezte a számláját. Ebben nem sokat változtunk az idő múlásával sem. Mégis azt érzem, hogy mindenki bizakodik, próbál kapaszkodni, talpon maradni. Lehet , hogy úgy kell élni az életünket, mint Rejtő Jenő...
- Mit szólsz ahhoz, hogy ennyi tehetségkutató műsor is indul a kereskedelmi tévékben?
- Miért nem csinálnak egyszer a profiknak is ilyen versenyt?
- Mert jókora sértődések lennének belőle.
- Nem biztos. Vicces lenne, és kapnánk egy kis publicitást.
- Beülnél újra a zsűribe egy ilyen műsorban?
- Attól függ, hogy milyen jellegű lenne. Nem véletlenül vállaltam el a Megasztárt, nagyon szerettem azt csinálni. Nem kerestek még meg egy újabb ajánlattal, de elgondolkodnék rajta.
- Mégis, mivel töltöd a maradék szabadidődet?
- Mégis, mivel töltöd a maradék szabadidődet?
- Mozizni szeretek, és olvasni, bár arra mostanában nem jut elég időm. Imádom Guy Ritchie korábbi filmjeit, a Blöff-öt például bármikor megnézem!:
