Kertész Zsuzsa nem néz tévét

Vannak arcok, hangok, melyek évtizedek után is mély nyomot hagynak az emberben. A tévébemondókat is mélyen megőriztük a szívünkben.  Sokunk nagy kedvence, Kertész Zsuzsa, ezzel a beszélgetéssel is biztosan újra szép emlékeket ébreszt az egykori tévénézőkben.

Régen el sem tudtuk képzelni az estéinket nélkülük. A világ változik, a bemondónők lassan fogalommá válnak, ám ha valahol meghalljuk a nevüket, máris elindul bennünk a jóleső nosztalgia- áradat.

 - Miért döntött úgy, hogy visszavonul a televíziós munkából?

- Nagyon pórias lesz a magyarázat. Főnökváltás következett be az osztályunkon, és egy olyan nő került volna főnökként fölém, akit előzőleg munkatársként sem tartottam nagyra. Sőt! Döntésemben az is megerősített, hogy elhangzott egy olyan mondat, aminek nem kellett volna, és nem hangzott el az, ami megilletett volna.

- Publikus- e, hogy most mivel foglalkozik?

- Előveszem a naptáramat, hogy ki ne maradjon valami... Ami az elmúlt években a legjobban izgat - mint pszichológust - ,a módosult tudatállapotban végzett terápia. Ez különböző, nagyon eredményes, és rapid technikákat jelent. Tanulom, fejlesztem magam, hogy jártas és ügyes legyek benne. Ha valaki segítségért fordul hozzám, mert nem éppen sima az élete, szívesen segítek a kigubancolásban. Nem ment kárba az elmúlt negyven év tapasztalata sem. Nyilatkozóként, szakértőként változatlanul jelen vagyok a médiában, valamint megtisztelő felkéréseket kapok a társasági élet színterein is. Műsort vezetek, bálokon konferálok, díjátadókon van szerepem. Tréningeket is vezetek. Neves cégek keresnek meg kéréssel: tartsak tréningeket, amelyek személyiség- és beszédfejlesztéssel, a közszereplés fortélyainak megismertetésével foglalkoznak. Ezek természetesen mindig "testreszabottak", annak figyelembe vételével, hogy éppen szóvivőkről, szállodai vezetésről, vagy teljesedni vágyó női résztvevőkről van szó. Megtisztelő, ha egy-egy nagyon elfoglalt cégvezető kér fel személyes felkészítésre. Ami szívfájdalom, hogy a több mint egy évtizeden át tartott, saját szervezésű " Kertész-gyerek" tanfolyamok már csak hébe-hóba indulhatnak idő szűke miatt. Azok adtak igazi nagy feltöltődéseket, sikereket, hisz ott volt igazán mérhető a változás. /jelmagyarázat: a "Kertész-gyerek" olyan tanítvány, aki a tudásanyagon kívül az együvé tartozás érzését, a közös fészekalja melegét is megérezhette/

- Nagyon sokan, sokat köszönhetnek önnek, hiszen tanítványainak se szeri- se száma. Ön számára mi volt a legfontosabb a tanításban? Tanít még?

- Nem tanításnak nevezném, amit szeretnék átadni, hanem...na minek is? Stílusnak, életvitelnek, hiteles, meggyőző önképviseletnek, elkötelezettségnek, tisztességnek, szakmai ismeretnek, alázatnak...S ha megvétózná, hogy erre manapság nincs igénye a fiataloknak, nagyon téved. Keresik a biztos pontokat a nagy elbizonytalanodásban, keresik önmaguk erejének hitelesítését, mert a külvilág igyekszik ezt letörni bennük, szívesen vállalnák a minőségi munkát a zagyvaság, az üresség, a locsi-fecsi helyett. Minden erőmmel azt szeretném tudatosítani  - és persze nem csak a fiatalokban -, hogy az egyetlen érték, az örök változó önmaguk. Ahhoz mindig visszatérhetnek erőt meríteni. Ki más lenne, aki olyan erővel tudna segíteni, mint az önmagunkba vetett hit.

- Mindig a szép, és helyes magyar beszédért dolgozott. Mit gondol, javult- e valamit a helyzet az utóbbi években, vagy még mindig a pongyola fogalmazás a jellemző az ifjúságra?

- Az Ifjúság nem vonható egy "pongyola" alá. - Ha már huncutkodni szeretnék a szóval. Vannak, akik egyre inkább rádöbbennek a szó erejére. A mit? kinek? hol? hogyan? milyen céllal? törvényei mit sem változtak. Akinek közösségekben kell bizonyítania meggyőző erejét, annak mihamarabb rá kell döbbennie erre. A lazaság, tunyaság, lefetyelés nem visz előre egy olyan világban, ahol egyre halványulnak a határok, és csak a teljesítmény számít. Autózás közben gyakran hallgatom a rádiók műsorát. Azonnal váltok, ha idegeket borzoló hangszínű, igénytelen röhécselésű, akadozó, hebehurgya beszédű műsorvezetők kerülnek elém.  Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Gyakorta állítanak meg az utcán ismeretlen- ismerősök, kifogásolva mindezeket. Ahogy mondani szokták: a fiataloké a világ. Nem hiszem, hogy csak az övék. Noha jó dolog hozzáértő, avatott  fiatalok szájából hallani a mai kor igényeiről, vagyunk még más korosztályokból valók is, akik kapni szeretnénk a mi elvárásaink szerint. Az idősebbek, a bölcsek tapasztalatait pedig egy magára valamit is adó kor sosem vetette meg.

- Néz- e tévét? Ha igen, vannak- e kedvenc műsorai?

- Elvétve. Ha vendégségben vagyok és éppen megy a tévé. Azok az előadások lekötnek, amelyek a ma és a jövő eredményeiről számolnak be, illetve szívesen belepillantok a természet rejtelmeivel foglalkozó műsorokba. Ugyancsak a rápillantás erejéig volt részem az X-Faktor mozzanatában, vagy korábban a Megasztár adásaiban. Elkápráztattak. A tehetség meghat, levesz a lábamról. És, hogy miért nem tévézem gyakrabban? Mert - mint az anekdota szerint – egy baj van csupán: nincs saját készülékem.

- Történhet- e olyan változás a hazai televíziózásban, amitől meggondolná magát, és visszatérne a képernyőre?

- Válaszolok, ha beleérünk a szituációba...

- Mivel tölti a szabadidejét, mik a kedvenc elfoglaltságai?

- Utazás, utazás, és harmadikként is az. Olyankor csak az őszi kikericsek, a tehénlepények,  a hegyi vizek zuhogásai, a természet és az ember alkotta csodák bűvölete ragad magával. És minden lehet csoda.

- Évtizedekig az ország kedvenc "családtagjaként" mindannyiunknál jelen volt esténként. Tud-e választani egyet a legszebb pillatok közül, amiket a televíziónak köszönhet?

- Szó szerint a legértékesebb az volt, amikor a kubai televízióban vezettem a magyar estet. Akkor megfogadtam, soha egy rossz szót nem szólok a Magyar Televízióra, mert olyan ajándékot, lehetőséget adott nekem, amit önerőből nem biztos, hogy elértem volna. A legmeghatóbb pedig az volt, amikor egy vidéki koncerten megérintette a vállamat egy hölgy és azt mondta: Tudja, én magányosan élek. Senkim sincs. Csak maga lesz velem Karácsonykor, amikor a tévében meggyújtja a gyertyát. És gyertyagyújtáskor elsírtam magam.